Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

...döntés

 A hétköznapokban már utálok dönteni.  Van az a helyzet, amikor semmi sem jó, talán épp ezért tőlem várja mindenki a végső szót, hogy nekem jó legyen, de ez a legnehezebb. :( Van az a pont, amikor irtó picinek érzem magam, és csak arra vágyok, hogy valaki vigyázzon rám és döntsön helyettem... de nem lehet, már csak a 4 éves Lányom miatt sem. Hát most a Pánik ellenére döntöttem. Próbálok nem foglalkozni a lábam újabb szarságaival (mint zsibbadás), mert a menésem meg inkább javult, és kórházba biztos, hogy nem megyek. Főleg nem most.  Ismerem magam... ziher, hogy végképp bekattannék, ha még látogatni sem lehetne... normál kaját sem kapnék így... és úgysem tudnának mit kezdeni velem. Ez most olyan, mint amikor nemrég tökegyedül voltam itthon, úgy fürödtem... nehéz volt kijönnöm a kádból, de tudtam, hogy meg KELL oldanom. ...és megoldottam. Az élet kihívás.
Legutóbbi bejegyzések

...üvöltés

 Üvöltök a macskával, ha nem azt csinálja, amit jó lenne... persze most meg aggódok, mert ezer éve nyirvogott már a szúnyoghálón lógva... Sikítok a tehetetlenségtől, ha a lábam nem engedelmeskedik... ki ne tenné? Persze ettől csak rosszabb lesz... Most meg legszívesebben kirontanék, és elküldeném a picsába az utcai lépcsőnkön ülő fiatalokat... de z talán nem csak rám jellemző. Ma valahogy nem megy semmi... minden mindennel összefügg... és talán most kezdek megnyugodni picit. Talán. Gyűlölök egedül lenni itthon, mert mindig akadályokba ütközök, amin felhúzom magam, és a vége az, hogy megint nem csinálok semmit. Csak túlélek, amíg nem jön Kedves, és nem megyünk Piciért. Aztán jön a 2. felvonás, amiért szidom magam, hogy nem csináltam semmit, és egy nullának érzem az egész lényem... de tegnap végre "megkaptam", hogy ez csak az Ego, nem Én... csak még nem működök a gyakorlatban :( Ha össze-vissza is, de legalább kijött ez belőlem most... és elkezdtem újra írni. ...és jólesett. 💓
...viszonyítás kérdése. Kedvenc szava-járásom ez. Nem lehet belekötni. Minden attól függ, honnan nézed... Például ez is... vajon sok egy embernek (nekem) három blog? Ha onnan nézem, hogy szeretek írni (sőt egyes vélemények szerint tudok is), illetve mindegyiknek merőben más a témája - nem sok. De ha azt nézem, hogy a másik kettővel is hadilábon állok mostanában (értsd: elhanyagolom picit, mert nincs sok időm...), akkor sok. (Persze a "nincs időm" is elég relatív, tekintve, hogy "itthon dolgozom", de ez már tényleg más téma.) Mindenesetre ezen kedvenc kijelentésemben újra meg kell találnom önmagam. Nekem kell a Biztos Középponttá válnom. (...és nem külső tényezők alapján meghatároznom magam...) Ez nem könnyű mostanában nekem, de Anyaként egyre fontosabb. Hát lássuk...